További információk:
Scheftsik István (Námesztó 1829 - Szolnok 1900 okt.7.) Gyógyszerész, gyártulajdonos, földbirtokos, Szolnok polgármestere. Apai ágon Árva vármegyéből származott. Édesapja, Schefcsik György – nevét a halálozási anyakönyvben cs-vel jegyezték be – kereskedő (élt:1782-1871), édesanyja a privigyei születésű Gorlay Katalin volt. Scheftsik István 1851-ben gyógyszerészi szakképesítést szerzett és még ebben az évben Mezőtúron kezdte meg patikusi működését. Neje, Szkicsák Karolin (élt: 1834-1908). Valószínűleg Scheftsik István gyógyszerész testvére volt Scheftsik Jakab nőtlen, mezőtúr-pusztapói földbirtokos, aki Mezőtúr külhatárában, Pusztapón 137 kh-as földingatlannal rendelkezett. 1884-ben történt elhalálozását a fennmaradt levéltári iktatókönyvek szerint, hosszú évekig tartó pereskedés követte a már régóta Szolnokon élő Scheftsik István és egy bizonyos Scheftsik-Szabó Róza között, amelyet valószínűleg az asszony nyert meg. 1895-ben ugyanis már ő a pusztapói birtok tulajdonosa. Scheftsik 1852-ben költözött Mezőtúrról Szolnokra, egy gyógyszertár működtetésére nyert jogot és 13 évig önálló gyógyszerészként működött a Tisza-parti városban. Megvásárolta a jelenlegi megyei bíróság helyén álló Agnelly-féle patikát, és azt a mai Táncsics Mihály utca sarkára helyezte át. A gyógyszertárat rövid idő alatt virágzó üzletté fejlesztette. Az 1860-as évek elején kád- és gőzfürdőt épített, majd 1865-ben Horánszky Istvánnak eladta az „Isteni Gondviselés” névre átkeresztelt patikáját, amelyet az ugyancsak nagy múltú Horánszky család 1903-ig kezelt. Az 1860-as évek közepén égett le a Korponai-féle gőzmalom Szolnokon és Scheftsik István a váratlan lehetőséget kihasználva, a jelenlegi Szigligeti Színház mögött, a gyógyszertárért kapott pénzen malmot épített. Tőkés társaitól, Reinheimer és Klein nevű szolnoki polgároktól később megváltotta üzletrészüket és így a Szent Istvánról elnevezett gőz- és fűrészmalomnak egyedüli tulajdonosa lett. A fürdőépület ugyancsak itt, a Tisza-parthoz közel állt. A fűrészüzemet évekkel a malomépület létesítése után, 1872-ben nyitotta meg, maximálisan kihasználva ipartelepe számára a gabonás hajók forgalmát, a Máramarosból tutajok formájában leúsztatott faanyag szállítását. Ezzel egyidejűleg Scheftsik bérházakat, üzleteket és nagyobb földingatlanokat is vásárolt. Az 1870-es évek elejétől, Scheftsik István egyre inkább bekapcsolódott a helyi közéletbe. 1874-ben a város rendes tanácsosává választották. Elsősorban Horánszky Nándor, a szolnoki választókerület szabadelvű párti országgyűlési képviselője és a várossal határos kincstári uradalom ispánja támogatását élvezte. 1876. február 27-én, Hubay Ferenc lemondása után a városi képviselőtestület Scheftsik Istvánt Szolnok polgármesterévé választotta. Ugyancsak 1876-ban, Scheftsik polgármesterré választásának évében alakították át a magyarországi megyerendszert. Ekkor szüntették meg a Jászkun Kerületet és hozták létre Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét. A viszonylag fejlett iparral, ám igen elmaradott infrastruktúrával rendelkező Szolnok, csak kitartó küzdelem árán lehetett megyeszékhely, mivel erre a státuszra a jóval népesebb Jászberény és Karcag is pályázott. Scheftsik polgármester ismét kiváló szervezőkészségről tett tanúságot és megszerezte Gorove Istvánnak, a Szabadelvű Párt országos elnökének támogatását, és az ő közvetítésével Tisza Kálmán miniszterelnök bizalmát is. A szolnoki és Külső-Szolnok megyei kötődésű befolyásos politikusok, Gorove, Horánszky és Szapáry Gyula együttes közbenjárásának köszönhetően, a harcból Szolnok került ki győztesen és elsősorban kedvező közlekedési adottságainak figyelembevételével megyeszékhellyé válhatott. Scheftsik István sikeres lobbizásának jutalmául, azt a megtisztelő megbízást kapta, hogy Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tisztikarát ő üdvözölhette először az első megyegyűlésen. A gyűlést 1876. szeptember 4-én, a mai Szigligeti utca végén, a Scheftsik kertben tartották meg, abban az alkalmi faépítményben, ahol a Scheftsik család nagyvonalú támogatásával vándor színtársulatok léptek fel. 1884-ben Scheftsik István régi vágya teljesült, amikor a király az ország nemeseinek sorába emelte, s egy évvel később „szolnoki” előnevet adományozott neki. Scheftsik István 1900. október 7-én, egy korábbi lábsérüléséből származó vérmérgezés következtében hunyt el. Állítólag fatelepén rozsdás szögbe lépett, a seb elfertőződött és ez végül, hosszas szenvedés után halálát okozta. A legendás hírű szolnoki nagyvállalkozót, akinek emlékéhez szinte kizárólag csak pozitív tettek fűződtek, az ekkor emelt és mindmáig meglévő, díszes családi kriptában helyezték végső nyugalomra.