További információk:
"(Zathureczky Márton regénye.) Turóc megyében neves, nemes család a Zathureczky család, de szaporák is, már nem mindegyiknek jutott kúria és ősi föld. A Zathureczky Márton édesapja is sok gyerekkel megáldott, hegyközi lakos, kis hivatalnok volt. E család egyik fia, az eleven eszü Márton hamar otthagyta a gimnáziumot. írnok lett az uradalomban, ám nem bírta a fárasztó munkát, folyton a mezőkön, az erdőkben tekergést. A fúrás-faragásra több kedve volt, elment Selmecbányára gyári munkásnak. Két évi töredelem után, alig 17 éves korában, garas nélkül nekivágott a nagyvilágnak. Budapesten, majd Bécsben, majd Sziléziában dolgozgatott, közben favágó is volt, végül ismét csak a császárvárosba került, hol különféle gyárakban, így egy fegyvergyárban is dolgozott, midőn pedig elfogta a honvágy, megtakarított pénzén kocsit és két lovat vásárolt, úgy hajtatott haza Túrócba, az ősi portára, azután ismét visszament Bécsbe. 1867-ben a műegyetemen a gépészi vizsgát kitünően letette és a sok nyomorgás után ekkor következett a nagy fordulat életében. Györfi (Győry SIC!) grófnál a perkátai uradalomban egy cséplőgépet kellett felszerelnie, eközben a gróf annyira megszerette, hogy a gyártól további szabadságot eszközölt ki Márton gépész részére, aki így a cséplés ideje alatt még öt hónapig a grófnál maradt. Midőn pedig visszatért, a gépgyár igazgatója a vagyontalan embernek egy cséplőgépet adott részletfizetésre, mellyel most már a következő nyáron maga ment Magyarországra csépelni. Az első nyáron tízezer forintnyi vagyont rakott össze, a következő , évben már hét géppel dolgozott és pár év alatt valamennyinek kifizette az árát. Ez alkalommal ismerte meg az előszállási uradalom igazgatóját, aki magához hívta és Zathureczky Márton 17 évi becsületes munkával az uradalom kis gépjavító műhelyéből gépgyárat fejlesztett. Midőn azonban változás állott be az uradalom kormányzásában, el kellett hagynia a gyárat, alig kapott érte valami kárpótlást. Zathureczky nem vesztette hitét. Hamarosan gyönyörű kilátásai nyíltak, a belga trónörökös jószágkormányzója szinte erőszakkal bérbe akarta adni neki a 80 ezer holdas zemplén megyei birtokot, szerződést is kötöttek már," de családi viszonyai miatt, nem léphetett a bérlet birtokába. Erre Vasmegyében nézett birtok után és igy vette meg a türjei állomás melletti 550 holdas Zsigmond-Háza-pusztát. Értéktelen kavicsos föld, igazi átkosföld volt ez a hely, tele kökény és más bokrokkal, no meg 3 rozoga, düledező épület is volt rajta. Senkipusztájának hívták s ahogy a Celldömölkön ma is élő Zathureczky bátyánk beszéli, nem volt ott még veréb sem, mert ha volt is éhen döglött . . . Zathureczky azonban szeretettel, erős akarattal hozzáfogott a puszta rendbehozatalához, terveket készített, évről-évre megvalósított egyet-egyet. Ma már egyik legszebb mintagazdaság a Zzigmondházapuszta, amelyhez szeszgyár, cementgyár, téglagyár, iparvasút is tartozik. Van azonkívül gyönyörű gyümölcsöse, szőlője, nagy konyhakertészete, nyárfaerdeje, a birtok közepén szép kastély, melynek minden darabját a gazdaság állította elő. Az egykori inasgyerek a célhoz ért, öreg Zathureczky bátyánk manap is emelt fővel, büszkén mondja: — Minden voltam, csak gazember nem voltam!" Forrás: Magyarság, 1921. október (2. évfolyam, 218-243. szám)