pecsétes és bélyeges téglák tárháza
pecsétes és bélyeges téglák tárháza
Itt korábban (2021 nov. 14-től) egy kb. 1 oldalas írásom volt olvasható a Bivalyosról! Ezt az írást akkoriban Doroszlai Dénes és Kecskés Zoltán több Facebook oldalon és csoportban megosztotta. Amit ezúton is köszönök nekik!
Ennek a „reklámnak” volt köszönhető, hogy az a megtiszteltetés ért, Debreczeni-Droppán Béla (történész, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa, a Honismereti Szövetség országos elnöke, a Honismeret c. folyóirat felelős kiadója) felkért, írjam meg a Bivalyos vendéglő történetét bővebben, és publikáljam a Honismeret című folyóiratban.
Amikor a téglák mesélnek…
Adalékok a csillaghegyi Bivalyos vendéglő épületének történetéhez
Ez az írás a signolaterológia (téglajelkutatás) segítségével, konkrét, kézzelfogható bizonyítékok alapján készült, az eddig tapasztalt felszínes, egyszerű adatátvétel módszere helyett, ugyanis az építés során felhasznált téglákon található monogramokból – már ha vannak ilyenek – némi szerencsével viszonylag pontosan meghatározható az adott ház építésének ideje.
2021. november 5. és 20. között lebontották Csillaghegy első, és több mint 100 éven keresztül egyetlen épületét (ld. Budapest III. ker., Királyok útja 172. hrsz. 632516/4). Ennek kapcsán – a politikai okok és kritikák mellett – rengeteg írás jelent meg a vendéglő, az egykori csárda történetéről. Ezek nagy része jól láthatóan mindenféle kutatómunka nélkül készült. Ennél elszomorítóbb, hogy a mesék, feltételezések mellett a konkrét dátumok is tévesek, melyeket az alkalmi történetírók komoly – vagy legalábbis annak tűnő – dolgozatokból másoltak.
Ilyen például a Budapest III. kerület örökségvédelmi hatástanulmánya, melyben az építész szakértők tollából olvasható, hogy „A Bivalyos vendéglő a Duna gázlójánál kialakult vásártér mellett épült fel 1798-ban.”(1) A szerzők nyilván nem ismerték azokat a XVIII. századi térképeket, amelyek alapján egyértelműen korábbra datálható az épület, illetve annak legrégebbi része.
1778-as térképeken „Wirtshaus” (fogadó) illetve „Diversorium”(2) (vendégház) megnevezéssel szerepel az épület.
Évszázadok (de talán évezredek) óta fontos és értékes közlekedési csomópont lehetett a Szentendrei-sziget alsó végénél lévő rév, hiszen amíg az emberek csónakokon is át tudtak kelni a Dunán, addig a lábasjószágokat csak a gázlókon tudták áthajtani, átúsztatni. Így igény lehetett egy pihenőhelyre, fogadóra, ahol a gázlón átjutás fáradalmait kipihenhették az utazók. Ez oda-vissza, a part mindkét oldalára igaz volt. A gázló pesti oldalán a mai napig áll és működik a szintén közel 300 éves Megyeri csárda.
Az óbudai uradalmat, így Kissingpusztát (a mai Csillaghegy területét) is, Zichy István (1616–1693) komáromi várkapitány még a török uralom idején, 1659-ben megváltotta a Királyi Kamarától, de a tényleges birtokbavételre, a terület benépesítésére csak a török végleges kiűzése után kerülhetett sor.
„SZ” monogrammal Zichy István azaz Stephanus Zichy téglái az 1640-1650-es évekből. (Lelőhely: Mosonszentmiklós)
Egyes források szerint a betelepítés csak az 1720-as évek második felében kezdődött. Ez magyarázatot ad arra, hogy Istvánnak, és fiának, gróf Zichy Péternek miért nem kerültek elő téglajelei Óbudáról.
Az óbudai uradalom Zichy István unokája, gróf Zichy II. Miklós (1709–1758) birtoklása idején élte fénykorát.
Zichy Miklós (Fotó forrása: kiscellimuzeum.hu)
Talán érdemes megemlíteni, s közel 10 000 nemesi tégla kutatási ismerete alapján kijelenthető, hogy egy-egy uradalomban jellemzően egyszerre csak egy személy – a családfő – monogramjával készültek téglák. (Talán néhány kivétel van.) Vagyis Miklós monogramjával nagy valószínűséggel csak anyja halála, 1745 után vetettek téglát. Ekkor, 1746–1752 között épült az Óbuda főterén található Zichy-kastély. A „CNZ” (Comes Nicolaus Zichy) téglajelek vetőláda-változatai a kastély épületéből is ismertek. A Bivalyos vendéglő bontásakor előkerült első beépítésű (!) téglák alapján pedig teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a vendéglő is Zichy Miklós idején épült.
A téglaégetőt, ahol a csárda téglái készültek, még Miklós édesanyja, Bercsényi Zsuzsanna (1691–1745) alapította 1737-ben Óbudán, a mai EuroCenter (Budapest III. ker., Bécsi út 154.) helyén.(3)
Bercsényi Zsuzsanna téglajele „GSB” – Gräfin Susanna Bercsényi (lelőhelye: Óbuda)
Logikus a téglaégetőhely kiválasztása. Abban a korban jellemzően a felhasználáshoz legközelebb eső, téglaégetésre alkalmas anyag lelőhelyén égették ki a téglákat, minimálisra csökkentve ezzel a szállítás költségeit és veszélyeit. A téglaégető melletti magaslaton található Kiscelli trinitárius kolostor (ma: Kiscelli Múzeum) épületét még Bercsényi Zsuzsanna idején, 1738-ban kezdték építeni, de csak Miklós halálának évében (1758) fejezték be.(4) Természetesen ebből az épületből is kerültek elő „CNZ” monogramos téglák.
Miklós halála után özvegye, karancsberényi Berényi Erzsébet grófnő (1715–1796) örökölte az uradalmat. Téglajelei „CEZ” – Comitissa Elisabetha Zichy (Illetve „CEB” Comitissa Elisabetha Berényi. Ez utóbbi információ nem szerepel a folyóiratban megjelent cikkben)
Téglái 1758–1766 között készülhettek, amikor is több évnyi pereskedés után, életjáradékért cserébe az uradalom – és így a téglaégető is – visszakerült a királyi kamara tulajdonába.
A kincstár kezelésében közel 120 éven keresztül „OB” – Oppidum Budensis (Óbuda mezőváros) jelű téglák készültek a téglaégetőben, melyekből néhány darab előkerült a vendéglő bontása során. Feltehetően későbbi átalakításkor kerülhettek oda.
Egy 1801-es térképen már „Büffelhof” (bivalyudvar?) névvel szerepel a fogadó.(5)
Több internetes oldalon olvasható, hogy a csárda 1876-ban leégett, de újjáépítették. Van olyan forrás, amelyben pedig 1930 körül készült fotót publikálnak azzal a felirattal, hogy „A Bivalyos vendéglő a tűzeset előtt”.(6)
A Bivalyos Csárdához nevezetű vendéglő 1930 körül (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)
A bontás előtti állapot arra utal, hogy a 270 éves épület főfalai eredetiek, de a pince vasgerendás födémje a XIX. század második felében történt építést, átalakítást feltételez. A padláson néhol a mai napig látszanak a tűz nyomai a téglákon. Így az „újjáépítés” inkább csak felújítás lehetett!
A csárdával kapcsolatos következő évszám, hogy „1886 októberében Herhoff József és 84 gazdatársa (Békásmegyeriek) közbirtokossá tömörülve az Óbudai Koronauradalomtól (Kincstár) megvette a mintegy 600 kat. hold terjedelmű Kissing pusztát, a Bivalyos erdővel és a regálé jogokkal (italmérési jog, haszonélvezeti jog stb.) együtt.” Az idézet a már említett örökségvédelmi hatástanulmányból származik, azonban a forrásmegjelölés hiányzik hozzá, így tudományos felhasználhatósága e kérdésben bizonytalan!
Egy, a századforduló körül emelt melléképületből a bontás során „PTI” (Péterhegyi Téglaipar) jelű téglák kerültek elő. E téglajelet eddigi ismereteink szerint 1894–1908 között használták.(7)
Ebben az időben kezdett beépülni Csillaghegy. Érthető, hogy igény volt a csárda fejlesztésére, bővítésére. A sokak emlékében élő és fotókon is szereplő Királyok útja felőli látvány, a „főépület” valamikor 1920–1930 között épült!
Fotók forrása: Facebook/Csillaghegy régi fotókon
Elképzelhető, hogy valamelyik építési hatóságnál fellelhetőek a tervek,(8) de a bontás során előkerült kisméretű gépi téglák egyértelművé teszik, hogy a csárda ezen része nincs (nem volt) 100 éves sem. Ugyanakkor az eddigieket összefoglalva hangsúlyoznánk, hogy a – a bontás során immár vizsgálható – téglák alapján a XIX. és XX. századi bővítésekkel együtt a lebontott épület teljes mértékben őrizte a XVIII. század közepe táján épült csárda falait.(9)
A Google térképen 1-es számmal az eredeti, 270 éves épületrész, 2-es számmal az 1920-1930 körül épült rész, 3-5. a vendéglő fedett kerthelyisége, a 4. pedig a századforduló körül épített melléképület
A két világháború között Braun József volt a tulajdonosa. Ebben az időben nagyon megnőtt a Római-part népszerűsége, például Újpestről is rendszeresen szerveztek kirándulást a Bivalyosig különböző munkáskörök vagy a Természetbarátok Turista Egyesülete a Bivalyosnál hirdetett rendszeresen „napfürdőző” programokat.(10) Természetesen ez azzal járt, hogy megugrott a nagy árnyas terasszal rendelkező vendéglő forgalma.(11)
Braun Józseftől aztán feltehetően fia (vagy unokája?), Barnadi Vendel vette át 1946-tól a söntésből, két különteremből, nyári kerthelyiségből álló, 150–200 vendég befogadására alkalmas vendéglőt. Az államosítás után is vendéglőként üzemelt, bár nem egyszer szünetelt ez az „üzemelés”. A régi jó hírű Bivalyos színvonala erősen lecsökkent. A rendszerváltoztatás után is több bérlője volt az önkormányzati tulajdonban lévő épületnek. utolsó időszakával kapcsolatosan a következőket olvashatjuk: „Elsősorban magyaros ételeket kínálnak, de sok specialitással is várják a vendégeiket, mint pl. a hagymaleves cipóban, a csülkös bab tepertős lepénnyel vagy a csülkös pacal. Frissítőnek házi készítésű italokat kínálnak, pl. bodzaszörpöt, és elkezdték házi készítésű lekvárok és lecsó árusítását. Vendégeik mintegy 70%-a gyakran visszatérő törzsvendég. Tavasztól őszig gyakran térnek be a pilisi hegyekben kirándulók útjuk végén egy késői ebédre. a környék szállodáiban gyakran tartózkodnak edzőtáborokban sportolók, akik szintén itt étkeznek. A sportolókon kívül számos neves fővárosi művész is gyakori látogatójuk…”(12)
A Bivalyos bontás közben (saját felvételek)
A Királyok útja 172 címre rákeresve a mai napig lehet még asztalt foglalni a több mint 10 éve bezárt és azóta földig rombolt étterembe…
Jegyzetek
1 https://obuda.hu/wp-content/uploads/2015/10/1_BPIII_OVHT_VIZSGALAT.pdf. Ezt a téves évszámot többen is átvették. pl. Szántó András is az óbudai vendéglátóhelyekről írt összefoglalójában („Jöjjön ki Óbudára” – de vajon miért is? Budapest 36. évf. 2013/7. sz. 8-11. 8).
2 Kneidinger, Andreas: Charten von dem ka[mmer]al Markt Alt-Ofen und dem Dorf Békásmegyer, 1778. (MNLOL S 11 Kamarai térképek – No. 830:69.)
4 Gál Éva: A török időktől a szabadságharcig. In: Óbuda évszázadai. Főszerk.: Kiss Csongor. Budapest. [225-258] 241-245.
5 https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/1758/view/?bbox=6320%2C-1673%2C8431%2C-504
7 Egyébként a témához kapcsolódóan érdekességképpen megemlítjük, hogy egy időben közvetlenül a Bivalyos csárda szomszédságában egy téglatelep is működött (ld. Budapesti Közlöny 4. évf. 1870. dec. 6. 253. sz. 7758).
8 Budapest Főváros Levéltárában nem találhatóak (bővítési) tervek a bivalyos vendéglő épületére vonatkozóan.
9 A Borsodonline cikkében (https://www.borsonline.hu/aktualis/2022/01/ mi-epul-a-bivalyos-csarda-helyen-obuda) talált következő megállapítást tehát cáfoljuk: „Korabeli feljegyzések szerint az ivó 1876-ban leégett, majd újjáépítették, így az elbontott épület nem a XIX. században épült eredeti csárdaépület volt.” Először is XVIII. századi volt a csárdaépület, másrészt egy épület örökségvédelmi értékét nem lehet csak úgy megállapítani, hogy már nem az eredeti megjelenését mutatja és a legkésőbbi bővítés idejére datáljuk. Ezért elengedhetetlen lépés pl. a falkutatás.
10 Pl. Népszava 49. évf. 1921. július 23. 161. sz. 6; Pesti Napló 77. évf. 1926. júl. 10. 153. sz. 14; Magyar Hírlap 38. évf. 1928. jún. 16. 135. sz. 9. Később ifjúmunkásgyűlést is tartottak itt, ld. Mi történt a bivalyosban és a csillaghegyi csendőrőrsön? Népszava 61. évf. 1933. aug. 26. 194. sz. 7.
11 Horváth Péter: Vendéglátás Óbudán. Gasztronómiai kalandozás receptekkel. Budapest, 2011. 14.
12 Ld az 5. jegyzetet.
Ez az írás (kevesebb fotóval illusztrálva) megjelent a Honismeret c. folyóirat 50. évfolyam 1. kiadványában 2022 februárban.
Ezúton is köszönöm a folyóirat szerkesztőinek, hogy publikálható formára alakították az írásomat!
