pecsétes és bélyeges téglák tárháza

Olvasnivalók

A Moszkva tér és környékének téglavetői

Szerző: Kincses László

2021. január 22.

Vannak olyan évtizedek óta használt megfejtések, amiknél nem áll össze a kép. Valami érezhetően nem stimmel, de mivel valahol valaki már leírta a „tutit”, igy senki nem néz jobban utána, csak idéz és hivatkozik. Ilyen, számomra zavaros megfejtések a: „Thiefenbrunner András”, „Casa Invalidorum”, „Fornax Civilis”, „Jálics Kristóf”. Illetve az eddig hozzájuk kötött téglajelek: „TH”, „CI”, „FC”, „CJ”. 

Egy régész azzal nyomott egy „TH” monogramos téglát a kezembe, hogy 1810 körül épült házból került elő. Eddigi ismereteink szerint viszont 1727 körül készült a tégla, és mivel a megfejtésével kapcsolatban korábban is voltak kételyeim, így próbáltam elfogadható magyarázatot találni a kérdésre, hogy ki gyárthatta, de a válasz kutatása során további kérdések lavinája fogalmazódott meg bennem.

Jakab Attila: Téglaégető kemencék az írott forrásokban c. írásában nem téglajeleket kutatott, de egy csokor nevet összegyűjtött: 

"Budán az 1686-os török alóli felszabadulás után az első, sokáig fennálló téglaégetőt 1697-ben létesítették. A Kneissel Márton által alapított üzem a mai Moszkva tér nyugati oldalán volt. Halála után özvegye Körber Jánoshoz ment feleségül, így az ő tulajdonába került. Közelében feküdt a mai Vérmező út és Várfok utca sarkán elterülő másik üzem, melyet Renner Ferenc alapított. Ezt halála után veje, Hofmann Ignác vette át. A két égető prosperitását a Budán ebben az időben meginduló építkezéseknek köszönhette. A harmadik téglaégetőt Hörger Antal Ferenc alapította 1741-ben. Ez a Bécsi út 88–92. szám alatti telkeken helyezkedett el. A század második felében a három üzemet Jálics Kristóf irányította, aki ezzel monopolhelyzetbe került. 1783-ban jutott tulajdonába a negyedik budai téglaégető is, amely a mai Statisztika park helyén működött. A városi tanács egyik iratából kiderül, hogy 1784-ben már hat téglaégető volt a városban. A fent említett három üzemen kívül a Pasaréten volt kettő magántulajdonban, és a Magyar Kamarának volt egy kisebb, nem túl jelentős égetője Óbudán. Ezek évente összesen 3,5 millió téglát égettek.”

Forrás:http://josamuzeum.hu/regeszet/rolunk/kutatas/iparregeszet/teglaegeto-kemencek-az-irott-forrasokban/

A „kutatásba bevont” téglaégetők helye egy 1823-as térképen:

Pecsétestégla cikk

A jobb átláthatóság érdekében összeállítottam a budai téglaégetőkről egy „idővonalat” a feltételezéseimből és az ismert adatokból. Vagyis mások feltételezéseiből.

Pecsétestégla cikk

Vannak még fehér foltok, viszont az egyértelműen látszik, hogy „Thiefenbrunner András”, „Casa Invalidorum” és „Fornax Civilis” nincs az idővonalon. Ezekkel foglalkoztam behatóbban, de menjünk sorban téglajelekként!

Széll Kálmán tér

Kneissel és Körber téglajelét Horler Ferenc kéziratában egy-egy „K” betűvel jelöli, meg is nevezve, hogy melyiket ki gyártotta. Arra viszont nem tért ki, hogy mi alapján állapította meg, hogy melyik „K” Kneissel, és melyik Körber téglajele. 

Pecsétestégla cikk

1707-ben Simon Renner téglaégetőjében négyszer, Martin Kneissel örököseinek égetőjében csupán egyszer égettek téglát (…) A legtöbb adat Martin Kneissel örököseinek Bécsi kapu alatti téglaégetőjéről ismert. Az elhunyt Kneissel kiskorú fia helyett mostohaapja, Johann Rudolf Körber üzemeltette az égetőt. Körber 1710-ben alkalmazta téglaégető-mestemek Franz Bachmannt. (…) 1713-ban elfogadta a város vételi ajánlatát (Kneissel fia. Sic!), és 270 forintért megvált a téglaégetőtől (…) a város a következő évtől 1000 forintot meghaladó összegért három évre átengedte a létesítményt Ignaz Hoffmann sebész polgárnak, Simon Renner vejének

Forrás: http://epa.oszk.hu/02100/02120/00036/pdf/EPA02120_tbm_2012_36_023-040.pdf

Ez alapján lehet, hogy Körbernek nem is volt téglajele!

Budán 1710 körül két téglaégető található, mind a kettő magántulajdonban. Az egyiket (a mai Vérmező út és a Várfok utca sarkán) Renner Simon kőművesmester, a másikat (a mai Moszkva téren) Kneissl Márton ácsmester birtokolta. (…) A város 1714-ben 250 forintért megvette a Kneissl-féle téglaégetőt, hogy ebből lassan komoly igényű városi téglaégetőt fejlesszen ki. A császári katonaság, mégpedig Regal budai várparancsnok, azonban ezeket a számításokat keresztülhúzta. Regal 1715-ben a budai Vár építéséhez a Vár alatt fekvő téglaégetők egyikének megszerzését tűzte ki célul, s mivel a Renner-féle égető megszerzésével nem boldogult, a város tulajdonában levőt szemelte ki magának. Buda minden tiltakozása, a városi gazdálkodás súlyos helyzetére való hivatkozása ellenére, 1715. március 28-án kénytelen volt átadni a téglaégetőt. Bár az átadás bérlet formájában történt (később a bérlő a várparancsnokság helyett a magyar kamara lett), s Budának megígérték, hogy az erődítési építkezések után a téglaégetőt visszakapja, visszaszerzése a városnak sohasem sikerült.”

Forrás: http://epa.oszk.hu/02100/02120/00012/pdf/ORSZ_BPTM_TBM_12_051.pdf

(A sok nevet zavarossá teszi, hogy hol a magyar, hol a német változat szerepel. Ráadásul Renner keresztneve van ahol Ferenc, más forrásban Simon.)

Grassalkovich I. Antal - 1748-tól a kamara elnöke - által irányított építkezéshez feltehetően e katonai téglaégetőben készülhettek a Mária Terézia monogramjával ellátott téglák. 

Pecsétestégla cikk

Mechwart-liget.

A mai Mechwart-liget helyén talán még az 1600-as évek végén alapítottak téglaégetőt, amit 1717-től a Széchenyi György esztergomi érsek alapítványából építendő pesti Invalidusok-háza téglaszükségletének ellátására működtettek.

Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk

Itt készültek a katonaság részére 1717-től a KIH – Kaiserliches Invaliden Haus, majd 1745-1783 között a CI – Casa Invalidorum jelű falazó és boltozati téglák” (Kádár József: Óbudai téglagyárak 89.old.)  

Dr. Gecsénél is megtalálható a téglajel-váltás: „Előbb téglajele KIH volt 1745-1783-ig, CI = Casa Invalidorum lett a téglák jele megszűnéséig” (Ez utóbbi idézet több sebből is vérzik!)

Ismert információ, hogy az építkezés a kezdetektől akadozva haladt, 1740-1765 között pedig teljesen leállt. Arra nem találtam magyarázatot, hogy 1745-ben miért volt téglajel-váltás? Mi indokolhatta?

Horler Ferenc asszem 1740-1780 közé - Mária Terézia uralkodásának idejére - datálja a "CI"-t. Mivel hivatkozás egyiküknél sincs, így talány, hogy ki másolt kiről.

Géra Eleonóra Erzsébet: Buda építőipara a XVIII. század első felében c. írásából: "A budai téglaégetés történetében a legsikeresebb téglaégető-tulajdonosnak, a 19. századi „vállalkozók előfutárának…” …Jalicsnak. …nem ismerjük téglajelét? Teszem hozzá a kérdést!

Jalics (máshol Ialics, Jálics) Kristóf 1757-ben jutott házasság útján a korábbi Hörger féle gyárhoz. 1767-ra pedig mindkét Bécsi kapu alatti (ma Széll Kálmán tér) téglaégetőt megszerezte. Majd 1783-ban az Országútit (ma Mechwart-liget) is.

A XVIII. század elején Csáktornyáról Budára érkező Jálics Mátyás, foglalkozására nézve mészáros, szerteágazó pest-budai família ősévé vált. Fiát, Kristófot (1729-1804) Budán városi tisztségbe emelik, s 1795-ben nemességet is kap. A családi kutyabőr megszerzésének évében születik Mátyás unokája, Jálics András Ferenc (1795–1874) – az ő nevéhez fűződik a XIX. századi Pest legnagyobb borkereskedésének megalapítása.” (Forrás: epiteszforum.hu)

Anno a latinban a „J”-t és „I”-t egyaránt „I”-nek írták. Lásd pl.: Joannes – Ioannes. vagy az 1798-as térképen: Ideale - Ialicsiana kezdőbetűi. …Így lett Jalicsból a téglán Ialics!

Pecsétestégla cikk

És ha már latin: az Invalidusok háza latinul Domum Invalidorum (1794-es térképről)

Pecsétestégla cikk

Dr Gecse Albert: Adattár Budapest c. kéziratában Jalics Kristóf monogramját simán „KJ”-nek írja, mit sem törődve a korra jellemző latin írásmóddal.

Az Invalidus ház téglaégetőjének téglajelváltásán kívül arra sem találtam logikus magyarázatot, hogy ha 1745-től a „CI” jelentése Casa Invalidorum, akkor 1757-ben Jalicsnak hogyhogy nem jutott eszébe, hogy esetleg más téglajelet kellene használnia, mint amit a „konkurencia” használ. Ha meg eszébe jutott, akkor mi lehetett az a téglajel?

Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk

Véleményem, hogy a Budapesten előkerülő „CI” téglák jelentése Christoph Ialics (Jalics), gyártási idejük 1757-1804 közötti. Sokféleségükre pedig a hosszú gyártási időn kívül magyarázat lehet, hogy 4 (3) különböző gyárban készültek.

Szerintem az invalidus házhoz nem gyártottak „CI” jelű téglát, ha mégis előkerülnének ilyenek az épületből, azok akár Jalics üzemeiből is származhatnak.

Hogyan kerül a XVIII. Századi téglák közé mélyített?

Az idővonalon Széll Kálmán tér (2)-vel jelölt téglaégető „mindig magánkézben volt, miért többnyire polgári égetőnek (Fornax Civilis, Brügerlicher Ziegelofen) nevezték a mellette fekvő katonaitól való megkülönböztetésül (…) Valószínű, hogy itt készültek – több változatban -, a domború és mélyített jelű FC téglák 1715-1780 között.” (Forrás: Kádár József: Óbudai téglagyárak)

Amellett, hogy Kádár írja is, az „FC” jelentése csak feltételezés, a téglavetők jellemzően saját monogramjukat használták a téglák jelölésére, és nem a téglaégető hely köznyelvi, népi elnevezését.

Az 1700-as évek eleje és 1780 között több tulajdonosa is volt a téglaégetőnek. Alapból megmagyarázhatatlan, hogy miért használta volna mindegyik ugyanazt a téglajelet. És az 1780-as dátumra sem találtam érvet, hiszen az ismert adatok alapján a téglavető 1765-től Jalics Kristófé volt. Az 1880 körül bezárt téglaégetőt a 19. században szinte végig (és utolsóként) a Christen család használta.

Christen Ferenc Antal az 1774-es születésű Jalics Edlét vette feleségül kb. abban az időben amikor Jalics Kristóf elhunyt. Így elképzelhető, hogy a Széll Kálmán téri téglaégető - az idővonalon jelölttől eltérően - már 1804 körül a Christen családhoz került házasság (illetve öröklés) útján.

Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk

A mélyített téglajel a 19. század elejétől terjedt el, így Fornax Civilisként 50 évvel megelőzte volna korát. Viszont a Christen család téglajeleként logikus az 1820-30-as években a domborúról mélyített téglajelre váltás. A mélyített „FC”-„CF” monogramos téglák formájuk, „sarkosságuk” alapján is inkább 19. századiak. 

A másik – korábban 18. századra datált – mélyített téglajel a „CJ”

Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk

Kádár József könyvében a mélyített „CJ” Christoph Jalics monogramjaként szerepel, ami az „FC”-hez hasonlóan szintén ellentmond az akkoriban használt téglajeleknek, és a latin írásmódnak.

Már a méretei miatt is valószínűbb, logikusabb, hogy az utolsó téglagyártó Christen, azaz Christen Jozefa (Josephine) monogramja. Halála után fia, dr. Christen Gyula (1895-ben) eladta a család összes budapesti tulajdonát, és Kasselbe költözött.

Vasas sportpálya.

A pasaréti két üzem egyikét Anton Fischer működtette (1783-tól) a másikat Christoph Hikisch és Mathias Hellriegel 1783-1794 között. Jakab Attila információi szerint e két égető magántulajdonban volt. Kádár azt írja, hogy Buda városa sokáig küzdött, hogy saját téglaégetője legyen a három magántulajdonban lévő mellett, majd ezt (ezeket) adta bérbe a fent említett uraknak. 94-től Hikisch egyedül gyártott téglát a Pasaréten. 

Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk

Ennél a téglaégetőnél (is) több évtizednyi információ hiányzik, majd Drasche Henrik, 1867-től pedig a KTTP gyártott a mai Vasas sportpálya helyén téglát.

Viszont van egy – a bevezetőben említett - csodabogarunk!

"Thiefenbrunner András neve, akit 1727-ben vettek fel polgárnak, és téglamesternek mondja magát"

Forrás: Kádár József: Óbudai téglagyárak

Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk
Pecsétestégla cikk

Két dolog nem jellemző a téglajelekre: Csak a vezetéknév első két (három) betűjét ráírni a téglára és, hogy egy mások szolgálatában álló téglamesternek saját téglajele legyen. És ezt még tetézi a Budapest Főváros Levéltárának listája https://archives.hungaricana.hu/hu/archontologia/search/results/?list=eyJxdWVyeSI6ICIjREJfX1BPTEcifQ&page=733 melyben nem szerepel Thiefenbrunner! Viszont Tieffenbrunner igen!

Feltételezve, hogy a listában nincs elírás (elütés), a „TH” eddigi megfejtése már itt megdőlt.

Christoph Hikisch (1756-1809) fiatalon hunyt el. Az amúgy is jellemző, hogy a téglagyáros özvegye tovább viszi a céget. Itt viszont még egy adat stimmel! Hikisch özvegyének neve: Theresia Hikisch. Térképadatok alapján 1819-ben még az ő tulajdonában volt a téglaégető, és így a bevezetőben említett 1810 körüli építési dátumhoz is passzol a tégla.  „Plan Der Hikisch…  1819”

Pecsétestégla cikk

Térképrészeletek forrása: https://maps.hungaricana.hu/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!