BUDAVÁRI IDOMTÉGLÁK

liliomos_tegla2 A 14. század végére datálható annak a különleges téglának (ún. idomtéglának, vagy domborműves téglának) a gyártása, mely a Budavári Palotának a Várlift és az Oroszlános udvar közötti folyosóján található. Az idomtégla története az alábbiakban foglalható össze.

Ezek a különleges téglák, bár úgy néznek ki, mint a kőtöredékek, és hasonló célokra is használták őket, valójában égetett agyagból készültek. Tehát téglák, bár a közönséges falazótéglától jócskán eltérnek mind formájukban, mind felhasználási módjukban.  Budán a jelenleg ismert közel 800 darab idomtéglatöredék alapján joggal tételezhető fel, hogy a királyi palota épületei között számolhatunk ebből az építőanyagból készült palotákkal is. 

Különleges jelentőségűek az ilyen és ehhez hasonló töredékek másrészről azért, mert ez a leletegyüttes a budai királyi palota felépítésének korai időszakára, az Anjou-kor végére és a Zsigmond-kor elejére tehető, tehát a királyi rezidencia reprezentatív építészeti arculatának kezdeti időszakáról nyújt értékes ismereteket. A legfontosabb ezek közül az, hogy a töredékek hazánkban egyedülállóan nem az északi téglagótika hatására utalnak, hanem a 14-15. századi észak-itáliai téglaépítészet formakincsét hordozzák. Ezek megjelenése a budai királyi rezidencia korai anyagában fontos dokumentuma annak, hogy az itáliai művészet már a Mátyás-kori reneszánszot jóval megelőzően hatással volt az udvari építészetre Magyarországon.

A magyar királyi palota megmaradt hétezernél több töredékéből csupán pár száz látható múzeumi kiállításokon, a többi nemcsak a nagyközönség, hanem legnagyobb része a tudományos kutató munka számára is hozzáférhetetlen körülmények között van.  A lent megjelölt forrásmű nagy érdeme, hogy a korai téglaépítészet viszonylag kisebb méretű töredékekből álló leletegyüttesét kihámozta és feldolgozta.

Duma György tanulmányozta elsőként az idomtéglák felületeit és következtetett az ezeken látható nyomokból a készítési eljárásra. Laboratóriumi vizsgálatokkal megállapította, hogy a különféle díszítésű idomtéglákat mind azonos összetételű agyagból állították elő, sőt azt is sikerült bizonyítania, hogy ezt az agyagot Buda környékén bányászták.

Idomtéglák nem csak Budán vannak…

Érdekesség, hogy nem csak Budán kerültek elő idomtéglák, hanem az ország már részeiből is, így például az egervári ferences kolostorból, az egervári várból (feltehetően a várkápolnából), a fancsikai vár melletti kápolnából és a csácsbozsoki plébániatemplomból, valamint feltehetően a vasvári domonkos kolostorból. Ezekhez az Egervárban működő idomtéglát előállító műhely szolgáltatta az építőanyagot.

Szalónak (Stadtschlaining) környékén a pálos kolostorban, emellett a várban és a plébániatemplomban is találhatunk idomtéglákat. Szalónak környékén több helyiségben is feltűnnek az idomtégla elemek, így Felsőkéthely (Neumarkt im Tauchental), Schandorf, Neudau, Máriafalva (Mariasdorf), Sámfáivá (Hannersdorf) falusi templomaiban, Schielleiten és Thomasberg várában, a kőszegi Szent Jakab templomban, valamint a várban a 15. század második feléből illetve a 16. század elejéről.

A szomszédos Ellerbachok birtokain ebben az időben szintén idomtéglákkal építkeztek. A birtok központjában, Monyorókeréken (Eberau) ugyancsak a pálos kolostorból, a plébániatemplomból, valamint a várkápolnából ismerünk konzolokat, bordákat és zárókövet. Monyorókerék környékén a pinkakertesi (Gaas), a szentpéterfai, az alsóbeledi (Unterbildein) és a németlövői (Deutsch Shützen) templomokban találunk idomtégla boltozatot, illetve nyíláskereteket.

Meg kell említeni a Kanizsaiakat is, akiknek itteni építkezéseit ugyan kevésbé ismerjük, de a borsmonostori (Klostermarienburg) ciszterci apátság felújításán idomtéglákat használtak, úgyszintén a csepregi plébániatemplomban is előkerültek idomtégla boltozatelemek.

A Baranya megyei Nagyharsány templomának 15. század végi bővítésénél idomtéglákat használtak. A városlődi kartauzi kolostor anyagából kapubéllet, falpillér és bordák töredékeit őrzik a veszprémizeum kőtárában. Mosonmagyaróváron a Hansági Múzeum kőtárában található néhány bordatöredék. Ezenkívül a veszprémi Szent Katalin domonkos apácakolostor szentélyének boltozata is idomtéglákból készült.

A másik vidék, ahol nagyobb, összefüggő területen tűnnek fel az idomtégla elemek, Erdélyben található, elsősorban a szász székek, illetve a velük szomszédos székely székek területén. A szász templomok 15. század végi építkezéseinél előszeretettel készítettek különféle későgótikus boltozatokat idomtégla bordák segítségével, mit például Prázsmár (Tartlau, Prejmer), Nagybaromlak (Wurmloch, Valea Viilor), Szászbogács (Bogeschdorf, Bágaciu) és Szászfehéregyháza (Deutschweisskirch, Viscri) templomaiban.

Különösen jól ismerjük Dávid László jóvoltából Udvarhelyszék építészetét. A vidéken a 15. század végén a legtöbb helységben kibővítették, illetve beboltozták a templomokat. A bővítések mindenütt kőből épültek fel, a hálóboltozatokat ellenben sokhelyütt idomtégla bordákból készítették el. A sok példa közül megemlítjük Homoródjánosfalvát (Ionesti), Patakfalvát (Valeni), Rugonfalvát (Rugánesti), Agyagfalvát (Lutita). Küsmödön (Cusmed) és Homoródszentmáronban (Martinis) nyíláskerettöredékek is előkerültek.

Az Alföld idomtéglahasználatának tanulmányozása még gyerekcipőben jár. Bár Szabó Kálmán közölt már Felsőmonostorról, a templom romjai között talált idomtéglát, mégis a szegedi alsóvárosi ferences templomon és a bácsi váron kívül egyelőre nem ismerünk más idomtéglát tartalmazó épületet. A szegedi templomot 1494-ben a ferencesek új szentéllyel bővítették és újra beboltozták. A szentély csillagháló és a hajó hálóboltoza idomtégla elemekből készült (bár a hajó boltozata mára csak a 17. században újjáépített formájában maradt fenn), és ugyancsak idomtéglából voltak a már elpusztult ablakok mérművei is. Szegeden másutt is állhattak idomtéglát tartalmazó épületek, mivel a múzeum kőtárában különféle elemeket őriznek. Bácson három rozettával díszített burkolólapot találtak a múlt században a kaputorony romjai között.

Vissza Budára…

Megállapíthatjuk, hogy a budai idomtéglák kikövetkeztetett készítési idején az ország területén másutt még nem emelkedett idomtéglákból emelt hasonló épület. Bár a 15. század második felétől nagy területeken terjedt el az idomtégla használata, egyrészt egészen más típusokat készítettek, másrészt korántsem olyan változatosan használták az idomtéglát, mint korábban Budán. Ezek az idomtéglák egytől-egyig kőfaragványokat helyettesítettek, a korabeli helyi kőépítészet formáiban és stílusa szerint. A budaiakhoz hasonló idomtéglákat sehol sem találunk, legfeljebb néhány párkány egyszerű formája egyezik a budai darabokkal. A Budán talált tégláknak mind funkcióik, mind formáik és díszítéseik változatosabbak, mint az ország egyéb területein fellelhető idomtégláké, és ebből Budán olyan épületre következtethetünk, amelyhez hasonlót a hazai téglaépületek között nem ismerünk.

Idomtéglákkal rokonítható kőfaragványokat sem találtunk az országban, de még Budán sem. Ez arra mutat, hogy az idomtéglák az itteni építészeti gyakorlat számára idegenek voltak. Kölcsönhatás szinte alig figyelhető meg, az idomtéglák mestereit csak néhány apró részleten lehet tetten érni, ahogy korszakunk itteni kőfaragó-gyakorlatából alkalmaznak egy-egy fogást, általánosnak mondható motívumot. A budai kőfaragványokon sem érződik semmiféle forma, vagy motívum, amelyet az idomtéglákból eredeztethetnénk.

Honnan jöhettek a budai idomtégla készítő mesterek?

A középkori Nyugat számos régiójában építkeztek idomtéglákból. Ilyen volt az északi téglagótika területe, amely hatalmas kiterjedésű, magába foglalja a Balti-tenger és az Északi-tenger partján fekvő országokat, de messze délre is kiterjed, Lengyelországra, Sziléziára, Brandenburgra, Mecklenburgra és elnyúlik egészen Flandriáig. Idomtéglákat használtak Dél-Németországban, bajor és sváb területeken a Duna felső szakaszán, továbbá Dél-Franciaországban és Spanyolországban, Toledo környékén. 

Végül pedig jellegzetes téglaépítészet alakult ki Észak-Itáliában, elsősorban a Pó síkságán. 

Ezen területek építészete egymástól jelentősen különbözik, mindenütt egymástól eltérő, helyi építészeti stílust alakítottak ki, és az idomtéglát is különböző formában használták.

Ezért, ha a budai idomtéglákat összehasonlítjuk ezen régiók alkotásaival, már első látásra könnyen felismerhetjük az észak-itáliai téglaépítészct jellegzetes motívum- és formakincsét.

Észak-Itália téglaépítészete nagyobbrészt a Pó és mellékfolyói alkotta síkságon található, a mai Piémont, Lombardia, Emilia és Veneto tartományok területén. Ezen a vidéken kőfejtésre többnyire nincs mód, a téglavetéshez szükséges agyag viszont bőséggel rendelkezésre áll.

Az idomtéglák vizsgálata:

Meghatározások külső formai jegyek alapján:

Az ásatások során napjainkig felszínre került idomtéglák az épületekkel kapcsolatos szerepük alapján, viszonylag jól elkülöníthető két csoportot képeznek.  E kerámiák egyik csoportját az épületek szerkezeti elemeihez tartozó, elsősorban gyakorlati célt szolgáló idomok alkotják, a másik csoportba tartozó plaszikus díszítésű tégláknak főleg esztétikai szerepük lehetett. Ez utóbbiba tartozik a képen látható liliom díszítésű tégla is.

Meghatározások a kémiai összetevők alapján:

Az idomtégla-anyagoknak messzemenő hasonlósága a nyomelemvizsgálatok alapján különösen szembetűnő. Két esetben a többitől eltérően foszfor is kimutatható volt. Ez azonban ásatási anyagoknál nem tekinthető jellegzetes eltérésnek, mivel a foszfort az agyag égetett állapotában a környező talajból utólag is felvehette és tartósan megköthette. 

Agyaglelőhelyek Buda környékén:

A budai várat környező hegyekben levő agyagelőfordulások már a római korban ismertek voltak. Erre utal a korábban ismertetett római mázas edények egyike is.  Az egykori agyagbányászatra ma is több külszíni fejtés nyoma emlékeztet. Budapest környékének 1870. évben kiadott térképén, a város mai belterületén, a budai vár közelében három, attól hat kilométer távolságon belül hét, távolabbiakkal együtt összesen tizenegy agyagbánya és téglagyár szerepel.

Az újabbkori bányák túlnyomó többsége a korábbiakkal azonosan – a budai hegyek keleti lejtőjén, dél-észak irányban, a Dunával közel párhuzamosan, mintegy 15 km hosszan települt. (pl. Kiscell, Újlak, Bécsi út, Solymár, Békásmegyer, Csillaghegy, Pilisborosjenő).

A Duna jobb partján elterülő hegyes vidék „kiscelli agyag” gyűjtőnéven ismert hatalmas agyagtelepülései az oligocén korból származó jellegzetes tengeri üledékek.

A kémiai vizsgálatok során beazonosítható, hogy a budai idomtéglák e területről bányászott agyagból készültek.

Összefoglalás:

A Budán feltárt idomtéglák a királyi vár építészeti töredékeinek jelentős részét alkotják. A mintegy 800 darab töredék többsége egy korszak alkotása, mégis szerény maradványai csupán hajdani paloták rég elbontott, újból felhasznált, majd megint lerombolt köveinek. Az első csoporton kívül jóval kevesebb téglából álló, kisebb csoportokat is meghatároztunk egy-egy épület omladékai között, amelyek más műhelyek alkotásai. Reméljük, hogy sikerül az elpusztult budai királyi palotánkról alkotott képet gazdagítani, még ha ma már csupán homályosan jelenhetnek meg előttünk a középkori főváros királyi rezidenciájában az itáliai mesterek alkotta paloták.

liliomos_tegla2

A kiállított darabról:

A Budavári Palota folyosóján kiállított idomtégla darab egy rozettás díszítőelem (katalógus száma: 100.134.)

Töredék meghatározása: rozettás díszítőelem

Kormeghatározás: 14. sz. utolsó negyede – 15. sz. eleje.

Anyag meghatározása: Égetett agyag

Jellemző méretek cm-ben: 30,6x9x14,2.

Lelőhely, lelőkörülmények: Királyi palota, szórvány.

Megtalálás időpontja, feltáró neve: 1890-97, Hauszmann Alajos.

Fénykép őrzési helye, leltári száma: Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztály Fotótár 14683, 33047, 33048. 56035.  negatív

Felmérési rajz őrzési helye, leltári száma: Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztály Rajztár 2952 és 7880 (kiegészítve), 14924.

Tárolási helye a katalógus készítésének időpontjában: Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztály régészeti leletraktára (jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárhoz vezető folyosón található)

Jelenlegi és esetleges korábbi leltári szám, vagy egyéb jegyzék száma: Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztály 53.1312. (Magyar Nemzeti Múzeum 61/1897.22.)

Irodalom: Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztály Balogh 1966. 54. kép; Gerevich 1966. IV.  t. 1. kép.

 

Forrás:

  1. Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998) A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei, Felelős kiadó: Entz Géza, az OMvH elnöke, Készült az AKAPRINT Nyomdaipari Kft-ben. , ISBN 963 7143 491 ö  http://library.hungaricana.hu/en/view/SZAK_KOHI_Mmlh_04/?pg=18&layout=s
  2. Kép forrása: Rozettás díszítőelem 100.134. kat. sz. (Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztály Fotótár 14683, 33047, 33048. 56035.  negatív)

Hozzászólások lezárva.